2011. március 11., péntek

Szakadatlan kiszakadás...

" Értsd meg azt a valósat mit nem szeretsz, s megkapod azt a valótlant mi igaz lehet..."


(Sur le Fil)

Néha olyan mint ha teljesen más világról jöttél volna. Mint ha rossz időben és rossz helyre születtél volna. Van otthonod de mégsem érzed otthon magad. Sétálsz a  tavaszi nap fényben és hallgatod a dallamot. Azt a keserves fájó dallamot mi egyre jobban arra sarkall, hogy  szabadulnál  abból a börtönből amin nincsenek rácsok. egy aranyketrecbe zárva.... Félelmetes..  hogy a dallamra  lépve egyre jobban dobban a szíved és  fáj  hogy nem lehet olyan az életed és  a te világod mit megálmodtál vagy megálmodnál. Nem tudod átvarázsolni ami van ...


A billentyűk   élesen hasítanak... mélyek és szentimentálisak. Itt a tavasz  és egyre jobban szomorú mégis minden. Szakadatlan kietlenség és  vágyakozás  arra hogy a  valótlant valóságossá  válthasd. olyan időt  alakíts ki a jelenbe mi valóban te vagy és senki más.
Lágy és  friss az érzés de még is keserves mely  a dallamba is egyre jobban tovább sulykol.

 Csak egy pillantás  a túloldalra és  mint ha a föld rezegne egyre jobban és erősebben..   s az ég  rád szakad.

S a romok között   próbálod magadról lesöpörni a menny apró kis szilánkos igaz és kegyetlen valóságát. Nem lehet semmi oly tiszta  mint a bizalom és a meg bocsátó megnyugvás.

Lendülettel élsz és útszéli kövekkel. Táblákkal amik olyan irányokba visznek el  mit nem gondolnál soha. De nincs  útmutató csak ajánlat.  Javaslat, hogy mért tedd és  miért ne azt mit választanál.

 Süt a nap de  a szemed még is könnyezik. Hiába  a frissesség és a megújulás mit hoz magával az természet. Nincs beigazolódott  valódi álom az életedbe mi igazán feltudná szárítani a könnyeket amit  a tavaszi szellő keservesen megárasztott.

A billentyűk hangja egy re élesebb és  erősebb.. kopog ... oly keservesen sír, hogy beléd hatol. Azt súgja  neked légy olyan mint ő. El akarja rabolni azt is ami meg volt  neked. Nem engedi hogy bízz  csak jajongj. Álmaid szét foszlanak, hogy újra összerakhasd. ... azért hogy megtanuld a leckét? hogy okulj újra abból mit elrontottál....?

A húrok elszakadnak.... fogod míg lehet és bízol abban  hogy  ez az egy kicsiny cérnaszál megtart mindent. Mindet mit tudsz hogy  lehetséges... és igen lehetséges...  és meg tarthat az a aprócska szál. De mindhiába ha valaki elvágja,.... szét tépi..... szét szakítja....

Nagyon hangos... hihetetlen  erővel zengi be a körülötted levő űrt az az egy csöppnyi cérna szál. Oly erővel, hogy szétvág és széthasít  minden olyan képet mit azt hittél már kiraktál az elkeveredett és újonnan megtalált darabokból.

Nem lesz az, hogy vissza mehetsz. Már elveszett. Kiszakadva érzed magad onnan  ahol szíved mélyén gyökerezel. De az út mögötted  felégett, s már csak a pernye parázslik sarkadnál.


"Nincs annál rosszabb, mint ha már semmi más nem szeretnél lenni, csak az, ami voltál!"
/Moldova György/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése