2011. március 28., hétfő

Oslo II.

(... Aurora...)


" Akár a köd. Megfoghatatlan .... s örök..."


A történet  nagyon régi és ősi történet, azokból az időkből mikor még igazán nem lehetett minden olyan, mit ahogy igazán álmodhattunk... Mikor minden más  és talán  őszintébb volt hozzánk és mindenhez.
Lehet nem tudtuk azokról a dolgokról amik furmányosán a háttérből  alakították tudtunk nélkül életük...
De talán akkor boldogabbak is voltunk, hogy nem tudtuk mi van a hátunk mögött, alattunk,...
Igazán boldogok amikor nem vette el eszük az ámítás...  a fény.. a csillogó mindenség...
Vagy nekünk igazán ez kell? Az új fényes  és  ámító csillogás... és  jobb  most az a "tudtunk nélkül" hogy kezünkbe tartjuk a gyémántokat és drágaköveket amik úgy szikráznak, nem is látjuk a valódi szépségét....
Kellenek a füllentő  képek  tárgyak, mondatok és gondolatok amik körbevesznek minket, hogy ezáltal érezhessük a bennük rejlő értékeket.  Igen ezek az értékek is hamisak.... hamisak lettek az évek évtizedek évszázadok alatt. Hiúság uralma megátkozott bennünket, még ha nem is mutatjuk vagy  bennük van legbelül... vagy  csak nem tudjuk felismerni hogy a hiúság szürke álruhában  eljön. Igen szürke...akár mennyire színesnek kéne lennie nem az. Elszürkíti minket... a valós oldalunkat  egyszerűen színtelenné váltja kívül s belül...

Ott feküdt  a parton, s a nap már  nem is volt fenn az égen..  a halvány csíkja sem látszódott.
Feküdt a parton a homokba, nézve a csillagokat. Szerette a csillagokat.
A csillagok olyan  fények voltak életébe melyek mindig valami támpontot adtak neki. Úgy hitte míg látja őket  nem téved el, és  segítenek ulticéljának eléréséhez, mit igazán még  maga sem tudott. Segítenek neki abban hogy vezetik  egészé életen át. Reménysugarak, kisajtók  ... de akár lehetnek nagy ajtók is  mik olyan helyekre engednek betekintést mit  nem hitt nem tudott vagy  el sem képzelhetett volna.

Az levegő egyre hűvösebb volt, de   gondolatai úgy váltották egymást mit a nagy filmek meg nem vágott jelenetei.  Percről percre   villantak be képek  a napról  Zoéról s az együtt öltött időről. Zeáról s arról hogy mit is csinálnak együtt, s milyen jó, hogy vele van s nem egyedül. Osloban eltöltött napokról  arról hogy város csodás  és  megunhatatlan.

Aurora borealis varázslatos. Olyan volt számára mint egy  utazás  egy út melyet  a csillagok  készítettek számára. A legfontosabb csillagok akik megkérték Aurora istennőt, hogy vezesse őt....
A fények káprázatosak voltak. Ott ültek a  parton  s a lágy márciusi  éjjeli szellő simogatta őket.
Alva, Zea, Zoé.... s ő.... Most igazán boldognak érezte magát.

Alva elmesélt  egy történetet  aurora borealisról. Mikor kislány volt, akkor  teljesen más volt  a fényük. Másképp  világított és másképp  hullámzott. Nagymamája mindig mesélt neki  Auroráról.
A tiszta fény és a hajnal istennője volt. S olyan káprázatos és  hihetetlen hosszú haja volt  hogy  az egész  földet körbeérte. S néha még meg is botlott a saját hajába.
A hajának  nemvolt színe... olyan volt mint ha üvegből lenne. Ha fény érte mindig más színbe pompázott.
S a mese szerint amit Alva nagymamája  mondott neki. Aurora haja jelenik meg az égen  cikázva és   fényárba úszva, s bevilágítja  egész  sarkkört. Annak tündököl a legszebben  s vezeti  a jó útra ki reményvesztettként  csatangol az éjszakába, s gondolatai sötét vagy  reménytelen szomorú képében.
Megmutatja neki a boldogságot, s felderíti benne  a világ  szépségét, hogy  akár újra, vagy folytathassa  új értelemben életét.

Lassan mai tudásunk szerint mindenre van gyógyszer. Megvannak a megfelelő tabletták kezelések...
arra hogy  akár boldogabbak és  egészségesebbek lehessünk.
Vannak dolgok  amelyekre olyan  gyógyír kell mire ha nem megfelelően állítjuk fel s ismerjük meg az anamnézist, hiába diagnosztizálunk olyat mire  könnyedén megtaláljuk a gyógyító "eszközt"...


"Anamnézisük  megfelelő ismeretéhez, kell az a belső nyugalmi rend ami  a múlt káoszát képes legyen felderíteni , s majd diagnosztizálni, hogy megtudja kezdeni az öngyógyítás legfelsőbb mechanizmusát."


 Hideg volt a homok, de csak ült rendületlenül.... csodálta az aurora borealis szépségét. Úgy érezte ott ül fenn  egy  hűvös felhőn, ami puhán öleli, s közben megfejti  Aurora üzenetét...






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése