2011. március 6., vasárnap

Bergen II.

Kisütött a nap. Minden friss volt és  tiszta. Olyan reggel volt ez mit a vágyak elérésére teremtettek.
A nap  a reggeli kirándulással  és Bergen egyik látványosságának felfedezésével járt. Ole Bull villájával. A látvány mindenképp elvarázsol és elrabolja képzeletedet  olyan tájra mit nem gondolnál hogy  itt a északon tapasztalnál.

Félelmetes energiái a természetnek, képesek feltölteni az embert. Legyen villám,  vagy napsütés és vad szél. Hangulata megfog és mélyen megragad. Teljesen elrabol, és még is  megtart. A szélsőségek mindig jelen vannak életünkben. legyen az  egészséges életmód  és a kávénk együttes szeretetet. A természeti csodák  imádata, és a  napi cigaretta mennyiség.
Néha megférnek ezek az ellentétek egymásmellet  olykor nem. Hiába is próbáljuk a balanszt megfelelő képpen beállítani.
Személyünk szélsőségei  rettentő mód  meghatározzák életünk és annak mindennapjait. Megpróbáljuk a legjobbat kihozni önmagunkból olyankor is mikor tudjuk nem leszünk önmagunk azáltal ha a világnak a legjobbat mutatjuk.

A séta, a tengerre való csodálatos kilátás... az út és a világ csodáinak varázsa. Igen megtanítanak arra hogy ne rejtsd el azt ami igazán vagy és lehetsz. S ezt ő is megtanulta. Megtanulta, hogy álmodhat akármit, és  nem kell sok  és valóra válhat bármi. Egyre erősebben sütött a nap a tengeren. Olyan fénye volt, hogy  másodperceken belül meg világította a szívét és felmelegítette.
Zea kiált a szikla szélére, kitárta karjait. A gyenge szellő néha néha meglökte testét, s úgy érezte hogy szabadon zuhan  lefele.

A búcsú mindig keserves. Mikor egy  ismeretlen csak a szépségével belopja magát szívünkbe. Átitat olyan  illatokkal, színekkel és  látvánnyal, mit sosem gondoltál volna hogy megkaphatsz csak úgy hogy csodálod a tengert, az utcákat az embereket. Látod a város fényeit  az erkélyről és vadul fúj a friss szél. A cigaretta még mindig ég és  erősebb a kávé illata  mindennél. Elsodorja a rosszat  és az új költözik belénk. Új tervek és  új célok. Ínyencként ízlelhetjük az élet  apró piciny  részleteit. Úgyis hogy azok maradunk kik voltunk  és leszünk örökre.

Az utolsó este sosem  a legszebb. De mindig  a szépre emlékeznek. Kint ültek a kis ablakba. Betakarva takaróval, fél lábat lógatva. Csodálták a kikötő fényeit és a nyüzsgést a rakparton. A kávézóból kellemes zene szólt s mind ketten  dúdolni kezdték. A hold fényes volt és izzott, erős volt és magabiztos. Biztos volt abban hogy  különlegesebb lehet a napnál. Győzni akart a nap felet. Kiakart szabadulni az éjszaka királynője cím alól. Telhetetlen volt s többre vágyott.
Hamis volt,  be akarta csapni önmagát. Ő akart lenni a nap, de nem hitte el, hogy ő nem tud világítani. ....
Becsapta őket is. Elhitette velük hogy ő  az igaz, és az este a ural mindent. S fejet hajtottak neki. Hallgatták az estét s annak csendjét. Hallgatták a lágy zenét, és egy másnak énekelték az éjszakát...
Zoé az ágyba összegömbölyödve  várta a reggelt az utazást. Várta az új várost és az új csodákat. A csendben csak füle  mozdult meg mikor a két öblös borospohár össze ért.

Egészség....  s vár Oslo ...

Hol megfordulsz a világban nem is mindig az a fontos mit láttál s mit tapasztaltál. Sokszor fontosabb az hogy milyen nyomot hagyott benned. és mire gondoltál akkor mikor ott voltál.  Kire gondoltál akkor mikor csak a tájat  csodáltad.  Vagy nézted ahogy  egy  kastély patakja hogyan csordogál.  Leírhatod egy szóval mit láttál.... és elmesélheted egy mosollyal is, hogy  ez a hely újra minket vár. ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése