2011. február 20., vasárnap

Montreal II


( nincs egyedül...)

A változás mindig jó hatással van ránk. Néha elképzelhetetlen hogy minden ugyan úgy zajlik a világ másik végén mint otthon..... mikor álomra hajtom fejem más épp felkel. Hasonló de mégis más. Más a közlekedési lámpa az épület az utcák de mégis ugyanolyan személyiségek élnek ott mint akár itt.

… elmentek a Théâtre Saint-Denis és megnéztek egy igazán romantikus előadást. Mely elrepítette őket olyan világba ahol minden csak a szerelemé és az igaz érzelmeké. Egy igaz , őszinte, és valótlannak tűnő álom. Ahol csak a jó és a tiszta szív diadala az örök. Nincsenek akadályok és az út csak az igaz és teljes szereteté...

Zea a délután megismert barátokkal egy vacsorát szervezett. Egy kedves kis étterembe. Olyan hangulatos volt mit ha Párizsba lennénk. A különleges ételek és a finom borok illata mámorítóvá tette az egész estét és a beszélgetést.
Mindegyikük a világ különböző pontjáról jöttek. Világot látni ismerkedni. Fotózással foglalkoznak.
Olyan emberek hátköznapi pillanatait örökítik meg melyen mások számára olyan képet tudnak mutatni a világból mit sohasem gondoltak volna...

Gondolatai elkalandoztak, ahogy a lápa fényét figyelte amint meg csillant a poháron. A lámpa fénye olyan volt mint a nap életünkbe. Hol teljesen hogy épp alig alig világította meg az aranysárga nedüt... a csillogó kis arany szikrák felébresztették benne a honvágyat. Az otthont, …. azokat a reggeleket mikor kinn ült és csodálta a reggelt az erkélyen...

Az este csodálatos volt. Montreal fényei elbűvölően csillogtak a Szent Lőrinc vizén...
Boldog volt …. csak az éjszaka fényét és muzsikáját csodálta. A sok nevetést és az önfeledt embereke. Csak egy valami hiányzott.... Az Ő szerelme....


A „viharos” Montreali kirándulás utolsó napja kissé elszomorította őket. Belopta szívükbe magát ez a különleges város minden apró csodájával. Az emberekkel , a nyelvvel, az ételekkel, az utcákkal és a parkokkal. A fénnyel mi be világította szívüket... Feltöltötte őket új erővel, és boldogsággal.

A reptér nyüzsgött a táblán csak úgy peregtek a gépek számai és indulási idejük.
Ott álltak a közepén az ember tömegnek, és csak bámulták a táblát és a sok pörgő percet. Becsukták szemüket...és perceken keresztül, megfogva egymás kezét, együtt dúdolták; Zagar -Wings of love c. számot
Majd kinyitották szemük … 16: 41 Reykjavík



Ha utazol megszűnik a világ, nincs más csak te és a gondolatok. 
A természet és az álmok...”


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése