2011. február 11., péntek

Élvezem, hogy létezem...


Ajánlva: Diának
(Az első lépés.... A kezdet)

Sosem vagyunk egyedül, még akkor sem ha kivert filmsztárként ülünk és bambulunk magunk elég. Tudván hogy mennyi mindent tehetnénk és nem teszünk. Peregnek a percek és a napok, és az erőtlenség egyre nagyobb úr lesz rajtunk. Eluralkodik és mindent magáénak akar. Tudjunk hogy tehetnénk ellene de nem bírunk tenni.
Ez nem lustaság, … ez erőtlenség... mikor nem tudod hol vagy és mit akarsz, vágysz arra hogy kiszabadulj egy börtönből ami nincs is, de mégis aranyketrecnek érzed. Kiszaladnál a világból, messze hogy senki se keressen. Repülnél olyan helyekre amikre mindig is vágynál. Világot látnál és magadba szívnád minden egyes apró pillanatát izét s illatát.
De mindezt úgy akarod hogy közben ülj egy kellemes fotelbe vagy egy karos székbe, puha párnákon. Nem fáj semmid se kezed se lábad. Csak vagy és …. létezel.. semmin sem gondolkodsz. Vagy a nagy világba süt a nap a kora tavaszi illatos nap és szívod magadba az energiát amit csak a gondolati utazáshoz használsz.
Nem vagy kedvetlen csak kibújnál a bőrödből. Viszket a bőröd és lenyúznád, mit mikor fürdenél és lemosod magadról a utca a város s a világ mocskát és frissen és szinte más emberként be huppansz a tiszta ágyba.
Szabadon repülni a gondolatokban, úgy hogy ne legyen szükség egyetlen mozdulatra sem. Csak lenni és érezni mit a természet ad és élvezni kihasználni azt hogy most azt érezzem hogy nincs dolgom és nem kell tennem senkinek semmit és nem vár rám semmi csak az hogy vagyok és élvezem, hogy létezem.

Kinn ültek az erkélyen Zeával. Reggel volt és csend. Az első igazi tavaszi reggel, mikor minden tiszta és üde. Ültek és szürcsölték a kávét, mit egy könnyed cigaretta társaságában el is fogyasztottak. Ámulták a semmit. A csendet és a nyugalmat. El akartak szállni messze. Egy apró kis vásárlásból egy egész világ körüli út. Csak menni menni és látni a csodákat minden hol megismerni valakit. Egy kedves kis társaságot. Új ízeket és hagyományokat megismerni. Lehetetlenségeket hajszolva kiszállni testükből és elkezdeni az utazást.
Eltervezték, hogy kirándulnak. Elmennek vásárolni egyet a nagyvárosba, persze miután másnap megnyerik a lottót. Felruházzák magukat indulásra, Zoé a hordozóba.... és kezdődhet az élet és A turné.



Spontán csukott szemel ráböktek a reptéri menetrend táblára. A hogy Zea lassan kinyitotta a szemét még halványak voltak a betűk. Majd egyre élesedett. Még csak a számokat látta 16....5...
16:50 akár csak Agatha Christie regényébe. A gép indulása 16:50 volt … és már rohantak is mert már csak pár percük maradt, hogy elérjék a gépet. Nem is figyelték hogy hova mennek.
Jegyek→útlevél→csomagok→ indulás.... át a kapukon rohantak nevetve, úgy mintha a mennyországba szaladnának.
A gépen kedvesen és mosolyogva fogadták őket. Megmutatták a helyüket. Még csak ekkor vették észre hogy a jegyeket első osztályra vették. Minden tökéletes volt mit a paradicsom. Kitűnő kiszolgálás és élvezet várta őket. Elhelyezkedve és most már nyugalomba várták a gép indulását.
Majd megszólalt a kapitány, köszöntötte őket:

„Cél → Kanada; Montreal"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése