2011. február 2., szerda

Ce, une petite Provence

Habok között elmerülve ...


(Baignoire avec de petits Provence)
Egy kellemes fürdő, csak jó lehet a gondok elűzésére. A pihenésre, s a gondolatok megnyugvására. Levendula illatú fürdő hab és a fürdő só, a friss víz a relaxáció és a gondjaink mélyen való kiáztatásának legkitűnőbb helye. Mi mindenre jó a fürdés és annak meghitt hangulata? Képzeletük és fantáziánk határtalan kiélésének színtere. Legyen pihenés vagy aktív hancur, álmodozás, vagy gondolatok kiürítése. Megszépülés, és bőrünk kiáztatása. Az illat és a habok elrepítenek olyan helyekre és dimenziókba, mikről csak álmodunk és valóssá szeretnénk formálni.


Zubogott a víz és lassacskán megtelt a gyönyörű kád sok sok friss vízzel. Kád oroszlán lábacskái igazán méltóság teljes kecsességgel tartották az egyre súlyosabbá váló, már-már csordultig telt kádat. A habfürdő kellemes illata és a mámorító puha hab, belecsalta lábát és végül egész testét a vízbe. A fürdőszoba ablakai óriási méretűek voltak és elé tárult egész Provence. Hihetetlen nyugalmat árasztott a kinti provence-i levegő a kellemes habfürdő illatával. Szemével csak pásztázta a tájat. Arra gondolt, hogy szívesen aludna itt, és hajtaná álomra a fejét úgy, hogy ez a kép egész végig kísérje álmában. A égig magasodó fák a szőlők a háza kis piros cserép teteje. Nyugodt volt és semmi gondolat nem járt a fejébe. Csak egyet kivéve.... Az az ember aki egész nap a fejébe járt … Ő … nem látta nagyon csak egy keveset. Haj és arca alig mutatkozott meg a reggeli vásárban. A tömegtől nem látta miközben a fűszeresnél és magvaknál ált. ...Izgalmában belefúrta ujjait a lencse szemek közzé , akár csak Amelie Poulain .. a Collignon zöldségesnél. Érzés és a pillantás egybe forrt és elvarázsolta. Erős szúrós tekintettel követte hátát tekintetével, és próbálta megjegyezni Őt. De a vásári forgatag elragadta, s nem tudott utána futni. Persze olyannyira meg volt illetődve, hogy fel sem tudta volna fogni hogy most futni kell. …. „ elszalasztottam „... és csak feküdt a kádban és nézte a tájat. Annyira megfogta a féltekintet … s a megbújt kezek, hogy elhatározta fel kutatja,... megtalálja.... Becsukat szemét és elképzelte amint találkoznak. Egymásra néznek mélyen egymás szemébe.... „igen.. kék a szeme .. kék...” és amint megérinti a kezét, és beszélgetnek. Ülnek a domboldalon s figyelik a kis városka életét és összebújnak a naplemente megvilágított fák árnyékában. Igazi provence-i borok társaságában fekszenek és nézik a felhők fodrozódását... ohh mily idilli. …
Majdnem el is nyomta az álom a idealizált romantikába, amikor egy apró kis habocska szált az orrára, s megcsiklandozta. … Kinyitotta a szemeit és Zóé csücsült a kád szélén, s pofozgatta a habot....


Kiült a fürdőszoba ablakba. Ölébe besündörögte magát Zoé. Érezte hogy itt van a perc, hogy most... igen most.. változtat életén. Elengedi magát,... sodródik az árral... …. „ … szeress belém … te vad keserédes szerelem....”.....


Zaj egyre jobban felhallatszott az utcákról... Az ünnep és az ujjongás... itt mindig ünnep van.. Megünneplik a Mát s a Holnapot. Azt hogy élnek és boldogok. Vannak álmaik és reményük. Ünneplik a szerelmet és a szeretetet. ...Úgy döntött ő is ünnepel...


Felöltözött és nekilátott az késő délutáni fiesztának... titkon remélte, hogy megleli azt a személyt kit reggel a vásárban felkavarta a szívét....



„ Lelj újat, s vedd észre benne a jövő lehetőség(képe)it..”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése