(felismerés a küszöbön....... hol a tenger hupikék....)
Amikor meglátod, nem hiszed el. Nem hiszed hogy valós és a tiéd lehet. Olyannak tekinted mint egy drágakő, mit már tökéletesre csiszoltak. Belelátsz az első pillantásra. Tudod hogy nem ábránd és képzelgés. Nem látomás mit sok válium okozott. A találkozás a képzelgésben a válaszok és tanácsok keresése. A rejtett igaz és a tudatalatti világ valósága.
Pillantás és a belátás mit a sorstársunk szemén keresztül eljutunk a megismeréshez. Mikor nem kellenek szavak és tettek. Nagy szavak és nagyot mondó történetek. Látod mit látnod kell. Ott az igazat és az őszintét.
Felismerés a küszöbön.....
"...mottóm: Szarni a tényekre......csak hogy a tények szarnak ránk. " / Prior Walter/
A csónakban ült ... és figyelte Bergent. Olyan volt mit egy igazi tekintélyes kifinomult nagy úr. Tökéletes formákkal és személyiséggel. Nappal a ragyogó színes szerelem, este átváltozik dívává és elkápráztat. Mintha mesélne... egy teljes igazi nagy előadást adna... álomba ringat... s aztán felébreszt...
Zea a parton beszélgetett. Szereti az embereket. Mindig talál köztük különlegeseket akik miatt már érdemes volt kitenni a lábát otthonról... A másnapi útitervet beszélték meg.
... nem szedtem be sokat.. nem.. csak egy keveset... igen .. tudom hogy ott van.....
elhatalmasodott az ámulat és az a látomás.. mit sohasem hitt igazán hogy valós lehet. Vele is megtörténhet. A parton állt és nézte az egyre kevésbé nyüzsgő tömeget. Meglátta ... és mélyen a szemébe nézett igazán csak egy pillanat volt de az mindet eldöntő. Mindent tudott.... erős volt és mély szikrázó és vad. Torz hangfoszálynok egyre tompábban és zavarosabban szóltak. A tér megnyílt és széthúzta az idő... Ketten voltak..
Nem mindig az a jó ha tudjuk hogy mi jó és mi nem. Ha vannak határok és korlátok mik megmondják a jót és a rosszat. A képzeletben nincs jó vagy rossz. A képzeteidben te vagy és semmi más... álomba édesítő akusztikus csodák.. vad éjszakák és kacajokkal teli orgiák. Neked jó, és elég...
Az élet tökéletességig formált a valóság ahol csak szeretnénk a képzetre hasonlítani. Próba sorozatokat hajtunk végre hogy az elképzelt remekmű valóságot nyerjen.
A táj elvarázsol Bergenben. Néhol mesébe repít a szépsége... a csodák és tökéletességbe.
Zeával a rakparton hallgatták a vitorlások árbocainak kattogását és csilingelését. Nézték a csillagokat az égen és várták a csodát. Minden hol kicsit más az ég, pedig még is ugyan az az ég van mindenütt. De a fénye mindig más és máshogy csillan meg a szemünkben.
Kezét lassan szájához tette és oda hajolt Zea füléhez. .......................... " ez az én titkom..." Zea elmosolyodott. Ez a mosoly más volt mit szokott. Zea ezt a titkot mindig is tudta... a mosoly megértő.. és kedves volt.
Olyan vagy nekem azok ott fenn a magasba... társai egymásnak. Út a napnak s mérföldkő a sugaraknak. Kedves mint a reggeli napfény. Megértő mint a nyugvó sárga korong. Ki tisztán, az utolsó csillanással a faleveleken, lehunyod szemed.... s elrakod szívedbe azt ki vagyok neked.
Séta és nevetés volt az este ... igazi felismerés a küszöbön... a felismerés kék villáma a szikra mi áthatol mindenen mit szilárd..... . Sétáltak Bergen utcáin ....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése