2011. február 28., hétfő

Bergen

(felismerés a küszöbön.......       hol a tenger hupikék....)

Amikor meglátod, nem hiszed el. Nem hiszed hogy valós és a tiéd lehet. Olyannak tekinted mint egy drágakő, mit már tökéletesre csiszoltak. Belelátsz az első pillantásra. Tudod hogy nem ábránd és képzelgés. Nem látomás mit sok válium okozott. A találkozás a képzelgésben  a válaszok és tanácsok  keresése. A rejtett igaz és a tudatalatti világ valósága.
Pillantás és a belátás mit a sorstársunk szemén keresztül eljutunk a megismeréshez. Mikor nem kellenek szavak és tettek. Nagy szavak és  nagyot mondó történetek. Látod mit látnod kell. Ott az igazat és az őszintét.
Felismerés a küszöbön.....

"...mottóm: Szarni a tényekre......csak hogy a tények szarnak ránk. " / Prior Walter/

A csónakban ült ... és figyelte Bergent. Olyan volt mit egy igazi tekintélyes  kifinomult nagy úr. Tökéletes formákkal és személyiséggel. Nappal a ragyogó színes szerelem, este átváltozik dívává és  elkápráztat. Mintha mesélne... egy teljes igazi nagy előadást adna... álomba ringat... s aztán felébreszt...

Zea  a parton beszélgetett. Szereti az embereket. Mindig talál köztük különlegeseket  akik miatt már érdemes volt  kitenni a lábát otthonról... A másnapi útitervet beszélték meg.

... nem szedtem be sokat.. nem.. csak egy keveset... igen .. tudom hogy  ott van.....
elhatalmasodott  az ámulat és  az a látomás.. mit sohasem hitt igazán hogy valós lehet. Vele is megtörténhet. A parton állt és nézte az egyre kevésbé nyüzsgő tömeget.  Meglátta  ... és mélyen a szemébe nézett igazán  csak egy pillanat volt de az mindet eldöntő. Mindent tudott.... erős volt és mély szikrázó és vad. Torz hangfoszálynok egyre tompábban és  zavarosabban szóltak. A tér megnyílt és  széthúzta az idő...  Ketten voltak..

Nem mindig az a jó ha tudjuk hogy mi jó és mi nem. Ha  vannak határok és  korlátok mik megmondják a jót és a rosszat. A képzeletben nincs jó vagy rossz. A képzeteidben te vagy és  semmi más... álomba édesítő akusztikus csodák.. vad éjszakák és kacajokkal teli orgiák. Neked jó, és  elég...
Az élet tökéletességig formált  a valóság ahol csak szeretnénk a képzetre hasonlítani. Próba sorozatokat hajtunk végre hogy az elképzelt  remekmű valóságot nyerjen.

A táj elvarázsol Bergenben. Néhol mesébe repít a szépsége... a csodák és tökéletességbe.
Zeával a rakparton hallgatták a vitorlások árbocainak  kattogását és csilingelését. Nézték a csillagokat az égen és várták a csodát. Minden hol kicsit más az ég, pedig még is ugyan az az ég van mindenütt. De a fénye mindig más és máshogy csillan meg a szemünkben.
Kezét  lassan szájához tette és oda hajolt Zea füléhez. ..........................  " ez az én titkom..." Zea elmosolyodott. Ez a mosoly más volt mit szokott. Zea ezt a titkot mindig is tudta... a mosoly megértő.. és  kedves volt.

Olyan vagy nekem  azok ott fenn a magasba... társai egymásnak. Út a napnak s mérföldkő a sugaraknak. Kedves mint a reggeli napfény. Megértő mint a nyugvó sárga korong. Ki tisztán, az utolsó csillanással a faleveleken, lehunyod szemed.... s elrakod szívedbe azt  ki vagyok neked.

Séta és nevetés volt  az este ... igazi felismerés a küszöbön... a felismerés kék villáma a szikra mi áthatol mindenen mit szilárd..... . Sétáltak Bergen utcáin ....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése