2011. február 28., hétfő

Bergen

(felismerés a küszöbön.......       hol a tenger hupikék....)

Amikor meglátod, nem hiszed el. Nem hiszed hogy valós és a tiéd lehet. Olyannak tekinted mint egy drágakő, mit már tökéletesre csiszoltak. Belelátsz az első pillantásra. Tudod hogy nem ábránd és képzelgés. Nem látomás mit sok válium okozott. A találkozás a képzelgésben  a válaszok és tanácsok  keresése. A rejtett igaz és a tudatalatti világ valósága.
Pillantás és a belátás mit a sorstársunk szemén keresztül eljutunk a megismeréshez. Mikor nem kellenek szavak és tettek. Nagy szavak és  nagyot mondó történetek. Látod mit látnod kell. Ott az igazat és az őszintét.
Felismerés a küszöbön.....

"...mottóm: Szarni a tényekre......csak hogy a tények szarnak ránk. " / Prior Walter/

A csónakban ült ... és figyelte Bergent. Olyan volt mit egy igazi tekintélyes  kifinomult nagy úr. Tökéletes formákkal és személyiséggel. Nappal a ragyogó színes szerelem, este átváltozik dívává és  elkápráztat. Mintha mesélne... egy teljes igazi nagy előadást adna... álomba ringat... s aztán felébreszt...

Zea  a parton beszélgetett. Szereti az embereket. Mindig talál köztük különlegeseket  akik miatt már érdemes volt  kitenni a lábát otthonról... A másnapi útitervet beszélték meg.

... nem szedtem be sokat.. nem.. csak egy keveset... igen .. tudom hogy  ott van.....
elhatalmasodott  az ámulat és  az a látomás.. mit sohasem hitt igazán hogy valós lehet. Vele is megtörténhet. A parton állt és nézte az egyre kevésbé nyüzsgő tömeget.  Meglátta  ... és mélyen a szemébe nézett igazán  csak egy pillanat volt de az mindet eldöntő. Mindent tudott.... erős volt és mély szikrázó és vad. Torz hangfoszálynok egyre tompábban és  zavarosabban szóltak. A tér megnyílt és  széthúzta az idő...  Ketten voltak..

Nem mindig az a jó ha tudjuk hogy mi jó és mi nem. Ha  vannak határok és  korlátok mik megmondják a jót és a rosszat. A képzeletben nincs jó vagy rossz. A képzeteidben te vagy és  semmi más... álomba édesítő akusztikus csodák.. vad éjszakák és kacajokkal teli orgiák. Neked jó, és  elég...
Az élet tökéletességig formált  a valóság ahol csak szeretnénk a képzetre hasonlítani. Próba sorozatokat hajtunk végre hogy az elképzelt  remekmű valóságot nyerjen.

A táj elvarázsol Bergenben. Néhol mesébe repít a szépsége... a csodák és tökéletességbe.
Zeával a rakparton hallgatták a vitorlások árbocainak  kattogását és csilingelését. Nézték a csillagokat az égen és várták a csodát. Minden hol kicsit más az ég, pedig még is ugyan az az ég van mindenütt. De a fénye mindig más és máshogy csillan meg a szemünkben.
Kezét  lassan szájához tette és oda hajolt Zea füléhez. ..........................  " ez az én titkom..." Zea elmosolyodott. Ez a mosoly más volt mit szokott. Zea ezt a titkot mindig is tudta... a mosoly megértő.. és  kedves volt.

Olyan vagy nekem  azok ott fenn a magasba... társai egymásnak. Út a napnak s mérföldkő a sugaraknak. Kedves mint a reggeli napfény. Megértő mint a nyugvó sárga korong. Ki tisztán, az utolsó csillanással a faleveleken, lehunyod szemed.... s elrakod szívedbe azt  ki vagyok neked.

Séta és nevetés volt  az este ... igazi felismerés a küszöbön... a felismerés kék villáma a szikra mi áthatol mindenen mit szilárd..... . Sétáltak Bergen utcáin ....

2011. február 27., vasárnap

Reykjavík II.

Kora este volt, és egyre jobban  elnyomta az álom...  szemhéja egyre jobban elnehezült. Az álmennyezet  mintáit már egyre kevésbé tudta kivenni. Összefonódó furcsaságok és  barnás  szín csíkok gyűrűztek  előtte... ahogy forgott.. úgy merült álomba....

Mikor tudod hogy vár rád ... és meg kell tenned. Nem teszed. Várnak rád és nem teszed. Számtalan pillanat és esély van arra hogy megtedd amit meg kell és nincs erőd, hogy felül kerekedj a dolgokon és meg tedd az aprónak tűnő ámbár még is nehéz és számodra lehetetlen dolgokat. Árnyak  és  árnyképek jönnek mennek akár csak az akartat és a kitartási szellem. Az erő s az energia... Az az erő mely átfog és megerősít mindig mindenkor.

A Hallgrímskirkja ereje  teljesen elárasztotta testét. Ott állt és bámult a magasba  a  75 méteres csodára. Olyan volt  mint a mennyország kapuja. erőre kapott. Látomást és képzeteket  teremtett az angyali szeretet és a büszke diadal szívében, hogy bármit elérhet. Megtehet bármit, elérheti azt mit igazán szeretne. Úgy legyen, hogy  valótlannak hitt álmai valóssá és igazzá váljanak.  Megbabonázta a félelmetes épület, ahogy feléje magasodott. Az az érzet, mintha rádőlne és elnyomná.... de  itt ő lehet a király  és  megtarthatja és megmenthet bárkit ha az az ára hogy erősnek kell lenni.


Hallgrímskirkja Izland egyik legnagyobb épülete és jelképe, a Reykjavíki evangélikus templom. 38 évi épült.

Természetes forró fürdő teljes kikapcsolódásra adott lehetőséget. Zeával együtt az izzó lávakövek között megfogva egymás kezét, becsukták szemük... s átjárta testük a forróság. Szinte izzasztó volt az érzés. A gőz és a forróság. S a hideg levegő olyasféle  vákuumot  alakított ki, mintha kiszíván  testükből a gonosz, rossz és erőtlenség urának szellemét...

Ült a szobában és  tekintete erősen az ablakra tapadt. Ölében ott dorombolt Zoé. Nem igazán tudta hogy mért  is de, úgy érzete teste egyre jobban összeroppan. Össze nyomja a semmi....  szemei erősebben és erősebben koncentráltak  a kinti  fagyosnak tűnő hűvös tájra  s a tengerre. Szemébe megcsillant a távoli  lámpák fénye és egyre üvegesebb tekintete lett. A csillogás  egyre mattabb és  selymesebb és  folyékonyabb lett. Súlyos erővel zuhant kezére majd onnan  Zoé puha  sötét szürke  szőrére. S a szálló szőrszálakat  össze tapasztva végig gurult a kis hátán.

Zea  fürdésből érkezve  kitöltött egy finom rozét.... majd oda csoszogva leült mellé az ablak előtti  kényelmes pamlagra. Megemelte kezét s végig simította az arcán letörölve a  kicsiny könny cseppeket. A mereven tartott másik pohárhoz  hozzá koccantotta az övét. Végig húzta lassan tenyerét a hátán, s átdörzsölve  meleg kezével megragadta oldalát, és egy nagy puszit adott az arcára.

Annyi fele  jár az ember, s sosem lehet biztos abban hogy  hol esz vége az útnak. Azt hiszi milyen erős és  rendíthetetlen. Senki sem tud rajta kifogni. Lehet világ megváltó és megszállott missziós. Célja az erejének és  személyiségének feltárása a külvilágnak. Az hogy ő is valaki és nem egy a sok közül. S nem csak "....egy fél aki egész akar lenni."
Sokszor sajnos nem abba leszünk egészek és  hősök  miben  igazán kellene. Néha rossz helyre és rossz időbe  és  síkokra suhanunk. S mikor észrevesszük már túl késő. Úgy hisszük elvesztegetett idő az mit eddig meg tettük. ....  Nem, soha nem szabad azt éreztetni a rossz úttal hogy valóban nem volt jó, mert megsérthetjük őt. S következőnek nem lesz ily kedves velük.  Megadva neki a tiszteletet, tanuljunk  hibájából. ( hibánkból) ... s ne  feledjük,  mindig meg kell történnie amineke meg kell. Legyen rossz legyen  jó....

Kivette kezéből a poharat. Megfogta és megszorította kezét. Végig simította  Zoét .... s a kellemes dorombolás mélységében  fülébe dúdolt egy kedves dalt....  a mosoly  mind kettőjük arcát  felvidította.... s a könnyből nevetés lett.

".... Fáradt vagy?... "

" Mindig melegséggel tölt el, ha megfogod kezem. Bízom benned és úgy hiszem, hogy nélküled nem lennék az ki vagyok. Boldog vagyok  mert veled nézhetem  azt a napot, mi felszárítja könnyem akkor is  ha szívem zokog...."


2011. február 22., kedd

Reykjavík


(aki fontos, az örökre veled van...)

Azok a helyek amelyek spirituális töltéssel rendelkeznek, kifinomult érzéssel képesek feltölteni szívünket lelkünket energiával. A különleges tájak és vidékek kultúrák olyan világba visznek el amit nem is álmodtunk volna, hogy létezhetnek.
Néha olyan mint egy mese világ vagy az őskori Disneyland. Kisebb nagyobb épületek építészeti remekek. Az emberek sokszínűsége és a természet adta energiák váltakozása mely felkészít minket egy hihetetlen álomszép lelki útvesztőre.

… Tiszta és csodás volt az ég és az egész tenger. A szigethez közeledve, lélegzetelállító gyönyörűség ragadta meg tekintetét. A színek gyönyörűséges játéka amint találkozik a természet több milliós csodáival. Olyan élményt nyújtott számára mit szavakkal leírni sem lett volna képes.
Valóságos tündérország egy szeletét tekintette meg.

A landolás olyan érzés volt számukra mintha egy óriási Pegazussal ereszkedtek volna le a kis szigetre.
A város a tökéletesség mintaképe. Rend és tisztaság, mérnöki rendet ad mindennek. Az utcácskák elbűvölőek. Szállásuk a landakotskirkja mellet volt egy rövidke sétára.

Landakotskirkja első templomok között volt. Landokot templomot eredetileg Krisztus Király Bazilikának hívják de Kristskirkja , Krisztus képének is nevezik.

… A templomok mindig is megfogták …. különleges képességet tulajdonított ezeknek a speciális spirituális utazásban segítő épületeknek. Megfog a csend és magával ragad.
Bár hol is vagy a földön nincs euforikusabb érzés mint a csend és az ily monumentális épületek amint föléd magasodnak és mintha az univerzum egész óriás erejét helyezné rád.
… Ültek a templomba és elmerengtek egy percre hogy mért is jó ez az utazás...

Távol vannak messze az otthonuktól. Hiányzik az otthon, s az otthoni szeretet. … S úgy érezte egyedül van a hatalmas világban. Mint egy apró hópehely... lassan szállingózik és mire földet érne már el is foszlik a levegőben...


A lámpa meg csillant a kereszt egyik ékes kövén s elvakította. Szinte egy misztikus jel volt, hogy feloszlassa benne a magány kételyét. Az élet és a világ úgy is tökéletes hogy nem egész... csak fél... egy olyan fél aki még is teljes és törekszik a valós egész eléréséhez.

Az esti séta Reykjavík egyik legismertebb utcájára terelte sétájukat. Laugarvegurin, zsúfolásig tömve voltak éttermek, kávézók és minden mi az egész város vásárló ékessége.
Útközben betértek a Café Oliver-be. Fáradtságukat egy kisebb koffein adaggal próbálták enyhíteni. A hely hangulatos és elegáns volt...


Zeával mindig is jól megértették egymást... De még is voltak olyan részletek miket nem igazán ismertek a másik életéből. A skandináv éghajlat és a forró kávé és a friss ételek, egy kellemes estét varázsolt. Nevetéssel és sírással, bánattal és vidámsággal körítve.

Zea elmesélte, mikor elveszítette nagymamáját. Aki életében a legfontosabb személy volt. Akitől a legtisztább és legigazabb szeretetet kapta. Ki megtanította mindenre amit csak lehetett. Mesélt neki a világ csodáiról és különböző országairól. Inez volt számára a példakép. A világ számtalan pontján megfordult és beszélt ritka nyelveket. Inez, sokáig Reykjavíkba élt. Zea a sok elmesélt történetet mindig is ámulva hallgatta. Elképzelte, hogy milyen is lehet ez a leírhatatlanul gyönyörű világ. Megfogadta, hogy Inez emlékére eljön és felfedezi a várost...

...Zea könnye kicsordult... olyan súllyal zuhant az asztalka abroszára, mintha csak egy mélynyomó emelte volna meg szívét...


Az unokák Isten eszközei, hogy kiengeszteljen minket amiatt, hogy megöregedtünk.”
/M. H. Waldtrip/

2011. február 21., hétfő

Form beginning to end

(foszlány impresszió)

Olyanokról álmodozunk mik lehet hogy örökké csak álmok lesznek...Várjuk a csodát és a változást.
Egy olyan életre vágyunk mi nem is lehetetlen és óriási hamis álomkép lenne. Vágyunk az egyszerű és kicsiny életre. Egy kis lakásra. Mit mi rendezhetünk be úgy ahogy szeretnék. Egyedül vagy együtt. De a legjobb ,....együtt...... VELE azzal ki mindig ott van és nem hagy egyedül. Ha kell értem jön a világ végére is, bár hol is legyek. Mikor belenéz a szemem be nem szól semmit....

( a pupilla tágulás a szemszíne mindig más mikor a fény ráesik. A szem mindig igazat mond. Olyan tükör az életünkbe melynek két oldala van. Felénk,... s mások felé is. Szem, szemtelenül kegyetlen és hihetetlen érzelmi kifejező eszköz. Olyan mellyel csábítunk szeretünk és gyűlölünk.)

Szerette.... szerette azt a pillanatot mikor ott volt. Mikor megölelte. Bele súgta a fülébe hogy szereti. Nem tudna mást szeretni. Igazán örökké. Fogta a kezét, minden fájó pillanatban. Minden olyan percben mikor egyedüllét a legveszélyesebb... Magány... megöl ha nincs veled és nem lehet teljes az élet. Nincs ott hogy fogja a kezed és átöleld mikor szükség van rá. Olyan események melyeket csak vele.... senki mással nem lehetségesek. Ő az ki a szívedig hatol. Szinte rezegnek a csontjaid és fázol belülről. Kiráz a hideg....

Végig simította a kezét. Bőre sima volt és puha. Érezte, hogy mintha bele mászna a testébe. Mélyre hatol és megfogja az egész belsejét,... s szorosan össze roppantja csontjait.

Álmodunk nagyokat és merészeket. Álmaink biztatnak az életben hogy lehetségesek azok a vágyak mit lehetetlennek hittünk mert, nem vagyunk egyedül. A jövő álmai mindig rejtélyesek. A képzelet határtalan, igaz de nincs olyan erő hogy meg tudjunk a határtalanság és az idő jövőjét.

Hiányzott az érintése, az mikor vele volt és átölelte. Akarta... akarta újra és újra....
s megfogta saját kezét. S nézte a tengert.... végig simította az ujjait majd meg csavarta a gyűrűt …

Fényes volt minden és csillogott a tenger körülötte. Lelke egy jobban rezgett és megfeszült. Ragyogó fény árba állt a parton. Már nem kellet várni …. apró volt a világban és mégis szikrázó. Kicsiny fénycsóvák szakadtak ki belőle... langos levegő árasztotta el a testét.... ott állt és mégis vele volt. Vele volt minden és... Ő...


„Sokan elengedi az élet apró örömeit, miközben a nagy boldogságot várják.”
/Pearl Buck/

2011. február 20., vasárnap

Montreal II


( nincs egyedül...)

A változás mindig jó hatással van ránk. Néha elképzelhetetlen hogy minden ugyan úgy zajlik a világ másik végén mint otthon..... mikor álomra hajtom fejem más épp felkel. Hasonló de mégis más. Más a közlekedési lámpa az épület az utcák de mégis ugyanolyan személyiségek élnek ott mint akár itt.

… elmentek a Théâtre Saint-Denis és megnéztek egy igazán romantikus előadást. Mely elrepítette őket olyan világba ahol minden csak a szerelemé és az igaz érzelmeké. Egy igaz , őszinte, és valótlannak tűnő álom. Ahol csak a jó és a tiszta szív diadala az örök. Nincsenek akadályok és az út csak az igaz és teljes szereteté...

Zea a délután megismert barátokkal egy vacsorát szervezett. Egy kedves kis étterembe. Olyan hangulatos volt mit ha Párizsba lennénk. A különleges ételek és a finom borok illata mámorítóvá tette az egész estét és a beszélgetést.
Mindegyikük a világ különböző pontjáról jöttek. Világot látni ismerkedni. Fotózással foglalkoznak.
Olyan emberek hátköznapi pillanatait örökítik meg melyen mások számára olyan képet tudnak mutatni a világból mit sohasem gondoltak volna...

Gondolatai elkalandoztak, ahogy a lápa fényét figyelte amint meg csillant a poháron. A lámpa fénye olyan volt mint a nap életünkbe. Hol teljesen hogy épp alig alig világította meg az aranysárga nedüt... a csillogó kis arany szikrák felébresztették benne a honvágyat. Az otthont, …. azokat a reggeleket mikor kinn ült és csodálta a reggelt az erkélyen...

Az este csodálatos volt. Montreal fényei elbűvölően csillogtak a Szent Lőrinc vizén...
Boldog volt …. csak az éjszaka fényét és muzsikáját csodálta. A sok nevetést és az önfeledt embereke. Csak egy valami hiányzott.... Az Ő szerelme....


A „viharos” Montreali kirándulás utolsó napja kissé elszomorította őket. Belopta szívükbe magát ez a különleges város minden apró csodájával. Az emberekkel , a nyelvvel, az ételekkel, az utcákkal és a parkokkal. A fénnyel mi be világította szívüket... Feltöltötte őket új erővel, és boldogsággal.

A reptér nyüzsgött a táblán csak úgy peregtek a gépek számai és indulási idejük.
Ott álltak a közepén az ember tömegnek, és csak bámulták a táblát és a sok pörgő percet. Becsukták szemüket...és perceken keresztül, megfogva egymás kezét, együtt dúdolták; Zagar -Wings of love c. számot
Majd kinyitották szemük … 16: 41 Reykjavík



Ha utazol megszűnik a világ, nincs más csak te és a gondolatok. 
A természet és az álmok...”


2011. február 13., vasárnap

Montreal


(Kezdeti felfedezés,... Részletek Montrealból)

Lassan ereszkedett a gép. Tisztulni látszott minden. A házak olyanok voltak mint a kis gyufaskatulyák. Minden pici apró és különleges. Olyan volt mint apraja falva. Az idő mégsem volt a legfényesebb. Kissé borús volt és esett az eső. A leszállás közeledett. Mosolyogva és fogva egymás kezét várták az „új életet” melynek küszöbén álltak (repültek).

Az érkezés a Mirabel reptérre történt. Izgatottak voltak. Még annak ellenére is várták hogy meglássák a szilárd talajt rejtő csodákat, hogy szakadt az eső. Ámultak és érezték ez az egy hét lesz a mennyország.

Szállás egy kis utcácskába volt a Parc La Fontaine mellet. A taxi egyből oda is vitte őket.
Az eső mámorító illata és a város fényei csábítóak voltak hogy felfedezzék máris a várost, még úgy is hogy a fárasztó hosszú út kimerítette őket.
A szoba elbűvölő volt. Hangulatos és otthonteremtő. Az ágyba ugrás felért egy igazi vad orgazmussal. Majd minden végtagjukat szét dobva bámulták a plafont. Nem szóltak egy szót sem. Nem is kellet. Igazi öröm és megnyugvás volt ez. Zea az otthonról hozott finom hazai bor után nyúlt. Kinyitották majd kiültek a balkonra és bámulták a park kis részletét és a házakat. Az embereket akik az utcán sétáltak a friss eső mosta utcákon.

A Sherbrooke-i metró megállónál áltak és várták a metrót. Cél a City Hall volt a Champ-de-Mars megállónál.
A városi tanács épülte este hihetetlen látvánnyal tárult eléjük. Mit egy elvarázsolt kastély,... egy mese. Úgy érezték ez nem is a valóság az Addams family-be lenének.
Kezükben a maradék üveg borral leültek a Szent Lőrinc folyó partjára és nézték a tiszta esti eget. Mindketten valakire gondoltak. Arra az emberre akit legjobban maguk mellet szerettek volna tudni. Zea a barátjára akit otthon hagyott és nem tudhatja mikor láthat újra. Lehet egy év lehet kettő. A kaland nem áll meg és megy tovább. Száll akárcsak a gondolatok és meg próbálják megtalálni a lélekhez vezető megnyugvást és békét. S van mikor néha kicsit egyedül kicsit egy baráttal a legjobb. …. „Hiányzik”...

Neki is hiányzott, hiányzott az az ember akit elhozott volna ide az a személy aki a legfontosabb lehetne az életébe akivel megoszthatná az örömöt és a boldogságot. Akár itt Montrealban a City Hall lábánál. Felejthetetlenné varázsolni ezt a pár napot és az elkövetkező, akár egy évet.

A reggel csodálatos volt és napos. A napsugarak beragyogták a szobát. Zoé felpattant az ágyra és odabujt hozzá. Puha kis pofiját oda dörgölte, hogy felébressze gazdáját.


Montreal Bazilika meseszép képe megbabonázza még azt is ki nem hisz a csodákban. Felemelő és különleges spirituális hatásával olyan mély és átszellemült csendet akaszt ránk, mit talán sohasem érezhettük. Szin világa és liturgikus hatása teljesen leroskadszt a padok közzé.

Ott ült csendben és csodálta a magasságot. A színeket és a formákat. Nem tudott gondolkozni. Ült és bámult. Úgy érezte ez most más. Itt most feltöltődhet és azt érezheti hogy újjászülethet. Picit másabb és újabb emberként.

A metró különleges. Nem tudom de van egy olyan kimondhatatlan varázsa. Eltűnünk a föld alatt és mintha az időben egy másik síkra tolódnánk másokkal és teljesen máshol más időben jönnénk fel a felszínre.
A Montreali metró kissé érdekes. A metrót a világ kiállítás miatt készítették 1966-ban. Ez volt ez első olyan metró amely gumikerekeken gurult. A látvány kihagyhatatlan.
Így az idősíkutazás is álombélivé válik.


A nap egyre jobban ereszkedett. Sárgás narancsos színe megvilágította szívüket. Kellemes késő délutáni piknikkel ünnepelték utazásaik első állomását. Nézték a gyönyörű naplementét és csodálták amint minden apró kis sugár végig simítja az összes épületet és tompán megcsillan a faleveleken.

Legyen olyan mire vágysz. Legyen az ki megcsodál. Legyél Te s senki más.”



2011. február 11., péntek

Élvezem, hogy létezem...


Ajánlva: Diának
(Az első lépés.... A kezdet)

Sosem vagyunk egyedül, még akkor sem ha kivert filmsztárként ülünk és bambulunk magunk elég. Tudván hogy mennyi mindent tehetnénk és nem teszünk. Peregnek a percek és a napok, és az erőtlenség egyre nagyobb úr lesz rajtunk. Eluralkodik és mindent magáénak akar. Tudjunk hogy tehetnénk ellene de nem bírunk tenni.
Ez nem lustaság, … ez erőtlenség... mikor nem tudod hol vagy és mit akarsz, vágysz arra hogy kiszabadulj egy börtönből ami nincs is, de mégis aranyketrecnek érzed. Kiszaladnál a világból, messze hogy senki se keressen. Repülnél olyan helyekre amikre mindig is vágynál. Világot látnál és magadba szívnád minden egyes apró pillanatát izét s illatát.
De mindezt úgy akarod hogy közben ülj egy kellemes fotelbe vagy egy karos székbe, puha párnákon. Nem fáj semmid se kezed se lábad. Csak vagy és …. létezel.. semmin sem gondolkodsz. Vagy a nagy világba süt a nap a kora tavaszi illatos nap és szívod magadba az energiát amit csak a gondolati utazáshoz használsz.
Nem vagy kedvetlen csak kibújnál a bőrödből. Viszket a bőröd és lenyúznád, mit mikor fürdenél és lemosod magadról a utca a város s a világ mocskát és frissen és szinte más emberként be huppansz a tiszta ágyba.
Szabadon repülni a gondolatokban, úgy hogy ne legyen szükség egyetlen mozdulatra sem. Csak lenni és érezni mit a természet ad és élvezni kihasználni azt hogy most azt érezzem hogy nincs dolgom és nem kell tennem senkinek semmit és nem vár rám semmi csak az hogy vagyok és élvezem, hogy létezem.

Kinn ültek az erkélyen Zeával. Reggel volt és csend. Az első igazi tavaszi reggel, mikor minden tiszta és üde. Ültek és szürcsölték a kávét, mit egy könnyed cigaretta társaságában el is fogyasztottak. Ámulták a semmit. A csendet és a nyugalmat. El akartak szállni messze. Egy apró kis vásárlásból egy egész világ körüli út. Csak menni menni és látni a csodákat minden hol megismerni valakit. Egy kedves kis társaságot. Új ízeket és hagyományokat megismerni. Lehetetlenségeket hajszolva kiszállni testükből és elkezdeni az utazást.
Eltervezték, hogy kirándulnak. Elmennek vásárolni egyet a nagyvárosba, persze miután másnap megnyerik a lottót. Felruházzák magukat indulásra, Zoé a hordozóba.... és kezdődhet az élet és A turné.



Spontán csukott szemel ráböktek a reptéri menetrend táblára. A hogy Zea lassan kinyitotta a szemét még halványak voltak a betűk. Majd egyre élesedett. Még csak a számokat látta 16....5...
16:50 akár csak Agatha Christie regényébe. A gép indulása 16:50 volt … és már rohantak is mert már csak pár percük maradt, hogy elérjék a gépet. Nem is figyelték hogy hova mennek.
Jegyek→útlevél→csomagok→ indulás.... át a kapukon rohantak nevetve, úgy mintha a mennyországba szaladnának.
A gépen kedvesen és mosolyogva fogadták őket. Megmutatták a helyüket. Még csak ekkor vették észre hogy a jegyeket első osztályra vették. Minden tökéletes volt mit a paradicsom. Kitűnő kiszolgálás és élvezet várta őket. Elhelyezkedve és most már nyugalomba várták a gép indulását.
Majd megszólalt a kapitány, köszöntötte őket:

„Cél → Kanada; Montreal"

2011. február 2., szerda

Ce, une petite Provence

Habok között elmerülve ...


(Baignoire avec de petits Provence)
Egy kellemes fürdő, csak jó lehet a gondok elűzésére. A pihenésre, s a gondolatok megnyugvására. Levendula illatú fürdő hab és a fürdő só, a friss víz a relaxáció és a gondjaink mélyen való kiáztatásának legkitűnőbb helye. Mi mindenre jó a fürdés és annak meghitt hangulata? Képzeletük és fantáziánk határtalan kiélésének színtere. Legyen pihenés vagy aktív hancur, álmodozás, vagy gondolatok kiürítése. Megszépülés, és bőrünk kiáztatása. Az illat és a habok elrepítenek olyan helyekre és dimenziókba, mikről csak álmodunk és valóssá szeretnénk formálni.


Zubogott a víz és lassacskán megtelt a gyönyörű kád sok sok friss vízzel. Kád oroszlán lábacskái igazán méltóság teljes kecsességgel tartották az egyre súlyosabbá váló, már-már csordultig telt kádat. A habfürdő kellemes illata és a mámorító puha hab, belecsalta lábát és végül egész testét a vízbe. A fürdőszoba ablakai óriási méretűek voltak és elé tárult egész Provence. Hihetetlen nyugalmat árasztott a kinti provence-i levegő a kellemes habfürdő illatával. Szemével csak pásztázta a tájat. Arra gondolt, hogy szívesen aludna itt, és hajtaná álomra a fejét úgy, hogy ez a kép egész végig kísérje álmában. A égig magasodó fák a szőlők a háza kis piros cserép teteje. Nyugodt volt és semmi gondolat nem járt a fejébe. Csak egyet kivéve.... Az az ember aki egész nap a fejébe járt … Ő … nem látta nagyon csak egy keveset. Haj és arca alig mutatkozott meg a reggeli vásárban. A tömegtől nem látta miközben a fűszeresnél és magvaknál ált. ...Izgalmában belefúrta ujjait a lencse szemek közzé , akár csak Amelie Poulain .. a Collignon zöldségesnél. Érzés és a pillantás egybe forrt és elvarázsolta. Erős szúrós tekintettel követte hátát tekintetével, és próbálta megjegyezni Őt. De a vásári forgatag elragadta, s nem tudott utána futni. Persze olyannyira meg volt illetődve, hogy fel sem tudta volna fogni hogy most futni kell. …. „ elszalasztottam „... és csak feküdt a kádban és nézte a tájat. Annyira megfogta a féltekintet … s a megbújt kezek, hogy elhatározta fel kutatja,... megtalálja.... Becsukat szemét és elképzelte amint találkoznak. Egymásra néznek mélyen egymás szemébe.... „igen.. kék a szeme .. kék...” és amint megérinti a kezét, és beszélgetnek. Ülnek a domboldalon s figyelik a kis városka életét és összebújnak a naplemente megvilágított fák árnyékában. Igazi provence-i borok társaságában fekszenek és nézik a felhők fodrozódását... ohh mily idilli. …
Majdnem el is nyomta az álom a idealizált romantikába, amikor egy apró kis habocska szált az orrára, s megcsiklandozta. … Kinyitotta a szemeit és Zóé csücsült a kád szélén, s pofozgatta a habot....


Kiült a fürdőszoba ablakba. Ölébe besündörögte magát Zoé. Érezte hogy itt van a perc, hogy most... igen most.. változtat életén. Elengedi magát,... sodródik az árral... …. „ … szeress belém … te vad keserédes szerelem....”.....


Zaj egyre jobban felhallatszott az utcákról... Az ünnep és az ujjongás... itt mindig ünnep van.. Megünneplik a Mát s a Holnapot. Azt hogy élnek és boldogok. Vannak álmaik és reményük. Ünneplik a szerelmet és a szeretetet. ...Úgy döntött ő is ünnepel...


Felöltözött és nekilátott az késő délutáni fiesztának... titkon remélte, hogy megleli azt a személyt kit reggel a vásárban felkavarta a szívét....



„ Lelj újat, s vedd észre benne a jövő lehetőség(képe)it..”