2011. január 24., hétfő

Paris, je t'aime....rêverie

(Champs – Elysées)


A nyár elillant. S felváltotta a színes ősz, mi lassanként hűlt ki. (akárcsak a szíve)... Kirándulás gyanánt, sétát tervezett a városba. Fő célpont nem volt kitűzve. Cél, a kellemes séta, még langyos napsütésben. A kedves emberek csicsergése a kávéházakból, s a friss kávé és croissant illata. A reggel és a utca éledése, a reggeli város ébredése ami később nyüzsgő és önfeledt felnőtt játszótérré válik a nap későbbi óráiban. Nincs is jobb hely erre mint a csodálatos és lenyűgöző Avenue des Champs-Elysées. Óriási sugár út min mindenki megfordul aki számít, és mindent megtalálunk mi van. Párizs ékszereinek legkülönlegesebb darabja. Történelmi időutazás... díszfelvonulások és a divat világ minden ruhája megtalálható.
Álmodozva járkált és figyelte, az emberek öltözékét, viselkedését, reggeli köszöntését és találkozásait. A kávéházak hangulatos teraszait ahol mindenki meg kezdi reggelét.
Gondolta olyan jó lenne megosztani ezeket az élményeket ezeket a csodákat, mind mit lát. Együtt beülni egy kedves kis hangulatos kávézóba és eltűnődve filozofálgatni az élet nagy dolgain. A reggeli kávé és cigaretta mellet. … Le is ült ím egyedül. Egy friss kávé és egy illatos cukormázas croissant társaságában. Rágyújtott kedvenc cigarettájára, s kinyitotta a friss újságot mi még ropogott és meleg volt kezében.... Letette majd végig tekintett az úton. Figyelte az autókat és az emberek lépteit....
Miért rohanunk? S nem vagyunk nyugodtak. Mért nem élvezzük ki igazán életük minden apró részletét. Amit csak lehet. Hova rohanjunk, hisz rengeteg az idő. Mért tettük ilyenné a világot, hogy megnehezítsük magunk életét. Ne legyen nyugtunk és mindig muszáj legyen valamit csinálni. Mert ha nem tesszük, kivagyunk rekesztve a társadalomból... Tönkretettük életük szépségét és szép pillanatait, csak a „muszájt” hajszoljuk. Nincs türelem pihenés, egyetértés, tolerancia, és kompromisszum. Nincs őszinte kedvesség, és igazi igazság. Nincsenek már igazi nagy szavak csak ámító mondatok. Elvesztek az egységet kovácsoló valós és értékes eszmék.... Csak vagyunk … élünk az valódi értéktelenségben. Várjuk a jót és az újra virágzót attól mitől nem lehet. Csak alternatív árnyképek vetülnek elénk és ebből alakítunk a valóságba hamis képet....
elindult és csak sétált... lábai csak egymást követték az üzletek és kávézók között. Majd lassacskán kiemelkedett a Arc de Triomphe... átment a zebrán... s elémagasodott a hatalmas ív, mintha rajta aratna diadalt. … leült a tövébe... felnézett … s elgondolkozott... leperegtek előtte a történelem emlékképei....

...rêve...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése