2011. január 29., szombat

Paris, je t'aime...


(Balcon)

Nincs is jobb egy igazi frissítő reggelnél. Kinn ücsörögni a kedves kis erkélyen.. egy finom illatú forró kávéval... A szikrázó napsütésbe a cigaretta füstöt csak úgy simogatta a napsugár... az a csillogó lágy füst. Olyan szépen száll. Először egybe van és összefüggő majd utána apró darabokra porlad szét. Akár az élet, van … volt.

Kezébe vette az újságot,majd lapozgatni kezdte. Nem olvasott belőle semmit csak végig szaladt rajta. Jobban érdekelte a reggel a pihenés és a napsütés. Úgy ült az balkonon mint egy fáradt meggyötört filmsztár. Óriás napszemüvegével eltakarta arcát hogy a hosszú éjszaka nyomai ne látszódjanak, ( nem mintha valaki látná, de hát akkor fogjuk a napra).
Gondolatai repdestek... hol haza hol pedig szeretett városa zegzugaiba... Egyedül volt és itt a nap a város és a és a cigaretta sem segített. Egyedül... hiába vágyott arra hogy vele legyen az kit legjobban szeret. Hiány érzet teljese felemésztette gondolatait. Csak ült és figyelte a házakat, szívta magába a nagy Páris illatát, töltötte fel magát a friss napfénnyel. De még is üres volt belül.
Elégedetlen volt magával, azzal, hogy nincs már igazi elszántság benne... megunta a várakozást és sok keresést. Nem tudott igazán boldog lenni. Szüksége volt arra a társra kivel egymást töltik fel boldogsággal. Együtt élvezik Páris-t. Bejárnak mindet akár csak Amelie. Játszanak a Szajna parton, és együtt kacsáznak a Saint Martin csatornán, isznak egy kellemes kávét a Deux Moulins-ba...
Elmennek a Montmartre-ra leülnek a Sacré- Coeur lábánál s csodálják együtt egy pohár borral Páris-t.... Páris de csodás... egyedül...

Egyedül... ült a A Square Villette-nél egyedül csodálta azt mit, mit nem egyetlen ként kellene.... a játszadozó gyerekek a nyüzsgő tömeg... zajos volt de ő nem hallotta.. csak meredt előre...és gondolatok nélkül üresen követte a Anvers megálló felől hömpölygő tömeget. 


Milyen sokat vagyunk... és mennyire egyedül...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése