2011. január 20., csütörtök

Paris, je t'aime....

(Quiche Lorraine)

Már a terminálba ált. Várta, hogy mikor szállhat be a gépbe. Abba a csodás nagy madárba, mi elviszi messze, messze távolra... oda hova mindig is vágyott. A mesés szerelmek városába.... a finom borok s ínyenc ételek világába. Ahol az ősz olyan mint ha a város a világ összes drágakövét és nemes fémét magára öltötte volna. Házak olyanok mint ha egy örök színdarab díszletei lennének. Itt az idő megállt. Város minden szegletébe s sarkán van valami különleges és elbűvölő. Olyan mi máshol nincs a földön. Legyen az egy kedves kis pékség vagy egy régiség bolt, mindet megtalálsz mit szeretnél. Itt igazán bele lehet szeretni a szerelembe. Ez az a hely hol meg nyugodhatsz, s elszállhat minden gondod egyszerre. Ülj csak le egy padra a Montmarton és szívd mélyen magadba a város levegőjét s nézd hogy eléd terül minden. …. „ohh Paris”.... mint egy kis terülj-terülj asztalkám....

. leszállt a gép... köd volt. Olyan köd mint az operaház fantomjában... mély erős és sűrű. …
A taxi csak száguldott mint a szél és ketté hasította a ködöt mint a guillotine XVI. Lajos nyakát...
a kis ház rejtélyes volt és eldugott. Tipikus francia alkotás. … A szolid kis szobába robogott majd rögtön kinyitotta az ablakot kicsapta a zsalut meg kissé rozoga volt, csapás ritmusát enyhe nyikorgás is kísérte. …. Kinézet... messze a városra. A fények megvilágították a szobát, s Párizs koronája úgy szikrázott mint az esthajnal csillag.... kiült az ablak párkányára és csodálta azt a fenséges szikrás gyönyört mi elé tárult, s közben kortyolgatta erre a csodás alkalomra tartogatott legfinomabb francia borát....

. Már reggel 9 volt. A nehézkes felkelés után, frissen lefutott a nem messze lévő kis házi pékségbe... croissant-al ás egy jó erős feketével fitten vágott neki a városnak.....

Lejárta a lábát, végig nézte mit csak lehet és csak bírt. Bátran állapította meg hogy erre a városra soha se lesz elég ideje igazán felfedezni minden apró részletét és titkát. …. A Torcadéro-n állt s csodálta hihetetlen fém építményt. … sietve leszaladt a lépcső soron mint ha kifutna a világból... Eiffel torony alján elterült s felnézett és úgy kémlelet mint ha egy színes kaleidoszkóp lenne ez az egyszínű szürke remek....

Mindig is ki akarta próbálni és megízlelni ezt a finomságot. Nem először hallott róla. Erről az ínycsiklandó húsos tortácskáról... Ahogy a kis utcák és sikátorok között sétálgatott, meglátta a kirakatba egy kedves mesebeli pékségben. Nem is tanakodott nem állt ellen, s megvette. Éhes volt már nagyon. S amint a Tuileries kertjében sétált és leült egy padra, egy lágy puha simítást érzett a lábánál. Lenézett ….. „ Zoé....” …. a kis bolyhos pamacs nem Zoé volt.... Fel ugrott az ölébe... tört neki egy falatot quiche lorraine-ből. Majd megsimította....

...Paris, Szeretlek...

3 megjegyzés:

  1. J aime beaucoup, tres francais :)

    VálaszTörlés
  2. Varázslatos...teljesen rabul ejtett ahogy olvastam, mint ha én is ott lennék...:)
    Én is ezt akarom....ezt az érzelemmel teli, meghitt, és mesébe illő szenvedélyes kis Párizst....:)

    VálaszTörlés
  3. moi aussi...:$


    Ha egyszer sok pénzünk lesz!!!...;)

    VálaszTörlés