2011. január 23., vasárnap

Padlás

Mennyi kincs és mennyi ereklye rejtőzik ott. Régi tárgyak, papírok és emlékek. Fotók rég nem használt eszközök. Kis gyermekek titkos Mekkája. Nincs is jobb annál mikor felmegyünk a padlásra kutakodni és megtalálunk, vagy célzottan keresünk rég elfeledett dolgokat.
Kissé poros kissé sötét. De minden titok és régiség itt lapul.

Mit teszünk fel/el a „padlásra”?
… Lehet kedves boldog esemény, de lehet szomorú és keveset emlegetett rossz emlék. Mindig ide kerül. Elrakjuk a padlásra vagy nevezzük úgy hogy mélyen a szívünk be. Voltak és lesznek az életünkben olyan események melyekre mosollyal vagy akár sírással emlékezünk. Akár mennyire is eltemetjük magunkba, soha sem tűnik el egészen. Fakul de nem lesz makulátlan. Érdekes hogy akár milyen kellemetlen és szívfacsaró emlékek vannak bennük. Emlékszünk rájuk de abban az időben vele társult jó dolgok sokkal jobban megmaradnak. Eltörpülnek a rosszak, de nem merülnek feledéseb. Életük örökké ilyen élmények között forog. Lehet végletes és átmenet is, de akkor is tudjuk hova csoportosítani a rossz vagy jó dolgokat.

Lekerül e valaha?
Előjöhet és újra felszakadhat a szomorú események sebe, miket már rég a „padlásra” feltettük. De jöhet boldog vissza emlékezés gyerekkorunk csíntevéseire vagy a nagy dumás esték vidámságai. Olyanok miket igaz barátink társaságában töltöttük el.

….Kellemes kora nyári délután volt. Felment a padlásra hogy meg keresse a régi kedvenc boros készletét, mit már ezer éve nem látott és nem használ. Gondolta estére milyen jól fog szolgálni ha jönnek a barátai. A nagy kutakodás közben kezébe akadt egy doboz. A por már jól belepte és alig lehetett látni rajta a feliratot. Csak annyit hogy ...ényk... Letörölte, és jól kivehető volt most már hogy fényképek. Halvány mosolyt csalt arcára, majd buzgón megpróbálta felnyitni. Eléggé megsárgult és enyhén „padlás szagú” volt. Észrevette, hogy az egyik kép csücske, megtörve be van hajolva. Kihúzta és amint meglátta kissé üveges lett a tekintete, és lassan ként felhalmozódott könny lecsordult az arcán egészen a szája széléig és nagy mosollyal nyugtázta magában. … „ Nem felejtettelek el titeket...”... Zoé sem tétlenkedett s a régi dobozok és emlékek között ő is megtalálta a magának való régi játékszereket, gomolyagokat, s takarókat. Doboz után doboz … és Zoé már ki is alakította magának játékbirodalmát. Mire észrevette, kikellet bogozni a sok fonal és takaró rengetegből...

Eljött az este. Nosztalgikus hangulatba hozott mindenkit, hogy megmutatta barátainak a képeket. Mindenki megtalálta a magának való mulatságos és kissi pironkodó képeket. S az este el is telt az emlékek felelevenítésével, s azokat körül ölelő nagyhangú nevetésekkel. A készlet is jó szolgálatot tett, s a régi ismételten új fényébe tündökölt...

Zoé összegömbölyödve álmodozott foteljában. Bajszai úgy álltak mintha mosolyogna. Mintha ő is kicsit vissza emlékezne a múltra. A rétre a pillangókra...

Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént!" /Gabriel Garcia Márquez/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése