2011. január 15., szombat

Meglátni... megszeretni... megízlelni... beleharapni...

Nos lehet hogy ismét csalódás füstje terjeng a levegőben. …. és mi van ha mégse … bár lehet a lángja kisebb …

elgondolkodtató, hogy bennem van hiba... bennem, azért mert rosszul választok,.... rosszak a megérzések,... vagy tudat alatt művelem már ily jól a szívbéli mazochizmust.

Meglátni... Megszeretni....

Eltalál.... igen Ámor betalál mindig akkor mikor nem várod vagy ha még is számítasz a döfésre...
akkor hihetetlen eufóriával csavarja meg benned nyilát. Persze az nem fáj... nem ám... de ha épp ki akarják rántani nah az már igen.. fáj azért mert tépik és cibálják, fáj helye.... utána a hege...
Érdekes,..

Mindig úgy gondolod, ez most más ,... tisztább,s szebb, no-persze igazságosabb és őszintébb.... mikor elkápráztatnak és elhiszed hogy igen vannak még csodák. Csodák.... csoda hogy még mindig sikerül elhinni ezt ... A finom sütemények ….Mik oly módon indítják be az endorfin termelést, hogy valóságos függést okoz.

Ha egyszer beleharaptam akkor nem illik otthagyni valamit. Pláne nem egy olyan finom süteményt aminek nem tudtam ellenállni … és mellesleg jól is nézett ki... mert már nem néz ki jól mert „megcsonkítottam”...

1 megjegyzés:

  1. Jajjjj, de én hinni akarok a csodákban!!! Persze, mindig kiderül, hogy a szerelem vagy nem csoda, vagy csak nekünk nem tűnik annak, legalábbis a nyílkitépkedés pillanataiban... :(

    VálaszTörlés