2011. január 17., hétfő

Legyen örök mire vágysz...


… Mikor kitekintett az ablakon, meglátta a csodálatos természetet.... s elgondolkodott egy percre, mily csodás. Álom szép mikor tavaszodik. A kis ágakon a madarak csicseregnek. Eléneklik az életüket, hogy milyen boldogok vagy csalódottak. Szomorgásuk még sem igazán tűnik kesergésnek, inkább gyönyörű áriának...

...Eltűnődött milyen jó is lenne távol a világtól élni egy kis faluban. Egy csodás tó mellet egy álombéli kilátással.... Nem kell nagy. Kicsi is jó, egy kedves régi kis Kúria. Verandával és zegzugos nyári hangulattal... „igen ez kell nekem”... milyen jó is lenne megtölteni a verandát a legkedvesebb barátokkal …. egy kellemes nyári estén,... finom borok és jó társaság. Nyüzsgés és kellemes zene … mindenki a legkedvesebb korának megfelelő öltözékben.. legyen 830 London, legyen 920 Amerikája... régi zenék és új kori emberek hihetetlen összhangú kontrasztja. Csillagos ég. Feküdni a friss nyáresti fűben.... nézni a csillagokat és kitalálni melyik esik le, és húz maga után irdatlan nagy csóvát, mely megkoronázza az estét. ….

… Feküdtek a fűben, és a holdfényes éjjeli eget kémlelték. Próbálták megfejteni mit rejt számukra a jövő. Egymáshoz simulva súgták a másik fülébe ... „köszönöm hogy vagy nekem”....

… Kiürül a Kúria. Egyedül ült már a verandán... Eljött az „ősz”, s napsütötte levegő megérintette szívét. Megrezzentek a fák levelei. Újra azt szerette volna hogy tele legyen a ház. Megteljen nyüzsgéssel és vidámsággal. Kapcsolatokkal, mik soha sem érnek véget. Szerelmekkel, és nevetéssel... „...Hiányzik...”.... és csak kortyolgatta a bor. Nézte a tájat amit elsodorja a „nyári” kalandokat....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése