2011. január 26., szerda

Impresszió

( képzet/képtelenség...)



Annyi lehetőség tárul elénk mit fel sem tudunk dolgozni. Olyan impulzív dolgok vesznek körül miket. Legyen egy kép egy tárgy, akár egy arc kit régen vagy sohasem láttunk. Tele olyan ingerekkel mit egy perc alatt meglátunk ( megszerettük) és eszünk bejutnak olyan dolgok és emlékek miket sohasem vártunk volna...

...Büdös volt és zajos, noh meg persze zsúfolt. Az igazi tömegközlekedés. Fárad tekintetével nézett ki a buszból és próbálta felvenni szemével a város ritmusát. A reklámokat figyelte, azokat a megnyerő címeket és képeket ahol mindenki, boldog önfeledt és tökéletes. Hazugságok és becsapások mesterfokon művelt képei. Olyanok mik elcsábítanak megbabonáznak, örök örömöt és teljes kiegyensúlyozottságot hirdet. Miközben csak egy átmeneti boldogság érzetet ad. … Függőséget. Sosem lesz igaz és teljes a világ ha „(ön)ámítást” használjuk fel hogy önmagunk és mások kihasználására. A fele annyira valós lenne és fele annyira boldog mindenki mit ahogy lefestjük magunknak és azoknak kik sosem voltak igazán boldogok. Talán közelebb léphetnénk ahhoz hogy igazán megismerjük és elfogadjuk magunkat. …. percekig csak nézte a palkátokat, elemezte, hogy ki hogyan mosolyog vagy éppen tündököl úgy abban a ruhába és abban a díszben, ki valójában nem is ő.... S a busz megállt... lepillantott a megállóba. Meglátta azt a plakátot ami kicsit még is megütötte az ő valóságképzetét... ( vagy csak ő is az ámítás rabja lett...) ott volt egy arc, kit valójában sohasem látott de, elbűvölte. Igazán nem is akarta tudni, hogy ki... csak nézte...szinte magába szippantotta. Olyan ábrándok törtek rá, hogy megalakította a plakáton látható arc és az ő közös múltját. Mit egy jó barát, egy társ.... A busz elindult.... tekintete ugyan abban a pontban összpontosulva figyelte tovább a sodródó külvilágot. … Már nemvolt tömeg, büdös és zaj. Csend volt.... Ő és az ábrándok... és az elérhetetlen, és mégis elérhetővé váló vágyódó gondolat...
… Zoé már türelmetlen volt, és az ábrándokat ketté szakítva körmeivel jelezte, hogy nem bírja a kényelmetlen hordozót....



Azok a percek is eljönnek.. mikor a hatást később dolgozzuk fel. Kezdeti érzet általános és nem szívügyeket rengető.... Abban bízunk, erősek vagyunk és könnyen leküzdjük azt ami jól vagy rosszul érint. Azok a benyomások örökre olyanok maradnak mint ahogy megismertük és milyenek legboldogabb perceinkben voltak. Minden tiszta marad .. fényes és derűs...

...De ha leesik az eső... a víz nehezen szívódik fel, de a megszáradt sáros árkok és göröngyök sokáig megmaradnak, még a befagyott jégfelszín alatt is....



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése