2011. január 21., péntek

Csokoládé

(folyékony boldogság, vagy szilárd öröm...)

Vannak olyan percek mikor semmi sem feledteti velük legjobban a gondot mint egy finom csokoládé kocka. Lehet mogyorós, ét, praliné, bármi, csak egy lágy érintés és roppan a fogaink között és máris megérezzük mámorító ízét. Mitől elszáll máris minden gondunk. A gondterhes napok és a fárasztó munka vagy a stressz, egyaránt mentesít minket és felszabadít egy kocka édes bűnözéstől.
Mindig jelen van életünkben. Születésnap, ajándékozás, karácsony, vagy csak szimpla kedvesség valakitől,.... névnap. Legyen bármilyen alkalom nem tudjunk, és valljuk be őszintén nem is akarunk ellenállni.

(találkozás)

Első perc mikor felmérjük milyen fajta és miről is van szó. ( Mint egy jó pasit) Hol hibás, hogy néz ki. Van e benne nagy mogyoró vagy kicsi, netán mazsolás vagy kekszes, krémes vagy szilárd....
Aztán kibontjuk.... ilyenkor már a nyáltermelődés beindul és várjuk a csodát, mikor is lesz már az a „nagy találkozás”. Letörve kissé megrontjuk az összképet de nem törődve vele ( úgy is elfogy) megkóstoljuk és máris a mennyországba érezzük magunkat.... majd lassan szét olvad.... és fejünkben megszólal egy hang... „ ebből kell vennem még, ez olyan finom”..... vagy a másik... „ nem most fogyókúra van nem ehetek..”. Persze a csokoládé bűvereje olyan misztikummal bír, hogy máris levesz a lábunkról. S a találkozásból randik halmaza lesz, majd alkalomtól függetlenül fogyasztások rendszeressége sűrűsödik, eljegyzésről … majd napi rendszerességnél ( és naponta többszöri fogyasztásnál) Házasságról beszélünk....

( az ínséges napokon, mikor nincs otthon az „Igazi”.... titkon, noh de tényleg csak ritkán megcsaljuk egy kis tortabevonóval.... )

Dél volt. Épp a konyhában készülődött a sütéshez. Mindent elkészített s nem maradt más hátra mint a desszert. Mindenképpen valami ellenállhatatlant akart készíteni estére. Olyat mit senki sem bír abba hagyni, és csak nyúl az újabb és újabb süteményért.... Zoé ott settenkedett körülötte. Ő is bele akart szólni a sütésbe. A lisztet élvezte a legjobban. Amint a tálba öntött nagy adag porja pofikájába szált, elkezdte a levegőt pofozni mancsával. Kedves kis ügyetlenkedése szerencsétlenül véletlen a tál szélét találta el, ami ráborult. A kis kormos Zoéból, gyönyörű szép hópamacs lett.....

Eljött az este... s egyre csak érkeztek a vendégek. Televolt a lakás szebbnél szebb és kívánatosabbnál kívánatosabb ínyenc süteményekkel. Senki sem tudott ellenállni.... Mily csodás hogy egy kis liszt, tojás cukor meg némi varázslat, mily önfeledt és euforikus nevető görcsöt okoz mindenkinek. Milyen kevés és milyen nagy „ajándék”. Mitől is lesz olyan különlegessé … ? Apró, kevés … de a legnagyobb ajándék a világon....olyan mint egy kis mag apró és kevéske... de óriási lehet.... mint a Szeretet..

Üres volt minden. Csak ültek Zoéval a kanapén a párnák közt. Zoé oda bujt a kedves meleg kezéhez , majd bekuporodott az ölébe. Majd végig simította kis testét..... 

„ ők az igaz barátaim. …. Köszönöm....”

3 megjegyzés:

  1. Ezek mind olyanok, amihez érdemben nem tudnék hozzászólni. Olvasom és jól esik olvasni. :)

    VálaszTörlés