2011. január 13., csütörtök

Basta...

Lerakta a telefont, majd dobogó szívvel csak feküdt az ágyba és bámult ki az ablakon üveges tekintettel...
több perc is beletelhetett.... majd negyed óra elteltével, egy nagyobbacska csepp duzzadt a szeme sarkába. Igen egy könnycsepp.
Nem is volt gondolat a fejébe, csak feküdt és nézett... néha perceken keresztül csak csukva volt a szeme.. majd újra kinyitódott, olyan megdöbbenéssel mintha csak állom volna és fel akarna ébredni.
Egy rémálom, mi újra és újra ismétli önmagát már lassan egy éve.
A merengés közepette már nem volt kérdés … már nem kelletek válaszok.. üresség volt.. ami körbefogta az ágyat a falat a szobát és az egész lakást. Csak egy szabad út volt; ablak...
tiszta és új kilátnátok.. makulátlan és sima és csendes... egy új látkép mitől nem többet, sem kevesebbet csak valami gond vagy probléma mentess, mi 'megváltást?' hozhat... és nyugalmat.
Még nézte a szomszéd házat perceken keresztül. Elhatározta, hogy nincs több és a pohár mi egy évig félig üres volt most tele lett. Tele...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése