2011. január 16., vasárnap

Várakozás; ágyba..., álmokban..., bögre kávéval..., cigivel...

Ahogy feküdtem reggel az ágyban, végig gondoltam hogy mindig várunk. Várunk valamire valakire valamikre valakikre..... életük nagy része várásról és vágyakozásról szól.
Akár kicsiben akár nagyban gondolkozunk.

Életünk apró pillanataiban,... várjuk a buszt,... a délutáni barátot egy jó kávéra és egy csipetnyi jó beszélgetést. Milyen jó is a várakozás... és annak az érése hogy eljön, és lesz valami.

A várakozás jó hangulatát a karácsonyi istentiszteleteken érzi meg igazán az ember, hogy eljön valami,... valaki akiben bízhatunk és szebbé, jobbá újabbá s boldogabbá varázsolhat mindent. Hogy ott van körülöttünk mindenki, kit szeretünk, hiányolunk.. és igaz barátként tisztelünk.

S társunk... aki támogat. Lehet hogy az igazi társ egész végig ott lapul mellettük. Lehet az a „kebel barátunk” ahogy Anna Shirley mondaná. Ott van mindig, csak mi vagyunk vakok. Elvakít minden ami olyan fényesen ragyog körülöttünk hogy nem enged másfelé tekinteni. Vonz mint egyfajta drog mi függőséget okoz. Akár mint a szerelem.

Várunk olyanokra mik sohasem egészíthetik ki életünket. Várunk és vágyunk olyanokra amik eljöhetnek és elérhetünk. Még akkor is ha elérhetetlennek tűnik és nem bízunk. Nem bízunk önmagunkban. Nem tartjuk elegendőnek magunkat azokhoz a vágyakhoz és elvárásokhoz , hogy meg valósulhassanak azok a dolgok amiket szeretnék.

Várakozás a legfelemelőbb érzés a világon.. várod a pillanatot mikor adhatod oda az ajándékot annak akit igazán szeretsz … mikor készíted az ajándékot, az apró meglepetést s előre izgulsz. Csak az jár a fejedbe mit fog szólni. Tetszik e neki. ( megsúgom ; tetszeni fog =D )

Várakozás kis és nagy dolgokban nem mindig kellemes....

Az mikor úgy érzed már nincs is gyomrod mert éhező savmanók már megesznek belülről és azt várod mikor ehetsz egy jóízűt abból, mit az a személy készített el ki a legfontosabb számodra. De ne hajszoljuk ezeket közhelyekbe. Mert nem hazudok mikor azt mondom hogy akár mennyire is utáljuk és egészségrombolónak tartjuk a Mcdonald's kitudja hol és hogyan készült ételeit. Mégis életmentő lehet néha. Akárcsak az a Gyros amit a sarkon zabálsz a körúton egy vad éjszaka után hajnalba.

Várni mikor telik el egy év ,és a mostanit elejtheted és újat kezdhetsz. Mikor minden más és újra alakíthatsz mindent. Szebbé s jobbá alakíthatod a múltév gyötrelmeiből miből tapasztaltaid miket gyűjtöttél, hogy ; most másképp fogom csinálni. [ mi nem ér sokat, sokszor mert ugyanazt vagy hasonlót követünk el... és nem figyeltük hogy ez a tavalyi év „unokatestvére”. ]De fő a pozitív gondolkodás... mi pszichésen hajszol minket előre , hogy igen sikerül nincs olyan hogy nem. Sikerül mert szeretném, mert akarom. Akarom hogy úgy legyen.... és úgy is lesz. Még ha csalódunk is. Ne higgyük azt hogy becsaptuk magunkat.... Lehet másképp máshogy és olyan úton, mi lehet hogy csöppet nehezebb, és többet kell bíztatnunk magunka és azt mondani hogy : Naná hogy sikerül.... de megéri. Olyan lesz a cél, mire nem is számítottunk s pozitív csalódásként, nagyobb boldogság vár ránk mint gondoltuk volna.

Várni olyankor mikor megöl a kíváncsiság hogy mi van már vele... mikor csörren a telefon és az szól bele kire épp a legnagyobb szükségünk van. … mikor „állnak” a dolgok ,.. nem szilárd lábbakkal, hanem imbolygó magas sarkakon, mitől félsz hogy mikor törik ki … [Mert egy szar kínai volt... De nem mondjuk azt hogy szar... mert ennyi telt tőle és ne becsüljük alá képességeit. Lehet hogy az egy kitűnő kínai remek volt; csak nem hegymászásra. ]

Várunk örökké.... várunk mindig... minden percben és órában bárhol vagyunk. Legyen apró legyen nagy, egyformán meggyötör akkor is ha boldog és szomorú perceket varázsol.

„A dolgok, az emberek saját, misztikus idejükben érkeznek hozzád, s nem várakozásaid szerint. Éppen akkor, amikor a lelked készen áll befogadásukra.”
/Gail Godwin/

3 megjegyzés:

  1. Várakozás... egy apa teával! =) <3

    VálaszTörlés
  2. nagyon jó vagy Bence és jó, hogy leírod ezeket a gondolataidat.
    Lájk :)

    VálaszTörlés